Enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy az elejétől a végéig teljesen a hatása alá kerültem a Parazita című filmnek. A filmezési stílusa és a kamerabeállítások lenyűgözőek. Mivel megnéztem már néhány koreai filmet a londoni koreai filmek fesztiválján, szóval már ismertem az ilyenfajta filmek stílusát, de a Parazita mindegyiket lekörözte. Ez a film egy furcsa komédia és thriller is egyben, különböző rétegeknek szól, valamint több kategória mellett egy családtörténet is egyben, tehát széleskörű közönséget vonz.
A Parazita megérdemli, hogy megnézzék a moziban az árnyaltsága és stílusos filmkészítési módja miatt. Összefoglalva, anélkül, hogy elárulnám a film tartalmát, a Parazita a Park család és Kimék, egy munkanélküli család közötti interakcióról szól, akik egymástól nagyon eltérő világában ez az interakció hosszan tartó következményeket von maga után.
Bong Joon-Hunak az élesen megvilágított felvételekkel és a belső tér kiváló felhasználásával sikerül a nézők figyelmét lekötni. A 2 óra 12 perces film megnézése után meglepően tapasztaljuk, hogy annak nagy része a Park család otthonában játszódott. A hétköznapi háztartási eszközök érdekes megvilágításba kerülnek Bong Joon-Hu érzékeltetése révén. A film lassan bontakozik ki, de a szépsége és érdekessége rabul ejti a nézőt. Úgy tűnhet, mintha egysíkon futna, de nagyon is sokrétegű. Empátiával és pátosszal ábrázolja a társadalmi valóságot.
A szereposztás lélegzetelállító. Minden arckifejezés és mimika kiváló, sőt még az olyan tevékenyégeknek is, mint a lépcsőn fel-alá sétálás is van rejtett üzenete, amit a kamera részletez. A terek jó kihasználása, a szokatlan kamerabeállítások használata és a drámai időjárás befolyásolják a kényelmetlenség-érzetet és felfokozzák az élményt. A Parazita szürreális jellegeket hordoz, sőt ez kifejezetten hangsúlyos benne, néhány helyen abszurd elemeket is felfedezhetünk az alkotásban, de ezek olyan zseniálisan vannak kitalálva, hogy az egyenesen felér egy filmes varázslattal. A Parazita nem esik messze a Twighlight Zone filmkészítő iskolától, titokzatossága le fogja bilincselni a nézőt.
A színészi alakítások lenyűgözőek, lehetővé teszik, hogy a néző kapcsolódjon a szereplőkhöz, miközben úgy tűnik, hogy mindezt a színészek teljesen könnyedén valósítják meg. Amikor Ki-Woo és Ki-Yeong Kim magántanárként dolgoztak a Park család otthonában a közönyös, alábecsült szaktekintélyt, a ki nem mondott szavak általi misztikus aura megteremtésével, sőt majdnem mitikus oktatási technika alkalmazásával szemléltették. Park So-Dam és Choi Woo-Sik egyszerűen arra késztetik a nézőt, hogy különböző aspektusokból nézzék a Parazitát, és olyan könnyedén teszik ezt, hogy a nézők öntudatlanul is az oldalukra állnak.
A Parazita egy elképesztő tehetséggel megalkotott filmművészeti remekmű, kihagyhatatlan alkotás. Alig várom, hogy még egyszer megnézhessem, amikor megjelenik az angliai mozik műsorán.