Over the course of many years, without making any great fuss about it, the authorities in New York disabled most of the control buttons that once operated pedestrian-crossing lights in the city. Computerised timers, they had decided, almost always worked better. By 2004, fewer than 750 of 3,250 such buttons remained functional. The city government did not, however, take the disabled buttons away—beckoning countless fingers to futile pressing.
Initially, the buttons survived because of the cost of removing them. But it turned out that even inoperative buttons serve a purpose. Pedestrians who press a button are less likely to cross before the green man appears, says Tal Oron-Gilad of Ben-Gurion University of the Negev, in Israel. Having studied behaviour at crossings, she notes that people more readily obey a system which purports to heed their input.
Inoperative buttons produce placebo effects of this sort because people like an impression of control over systems they are using, says Eytan Adar, an expert on human-computer interaction at the University of Michigan, Ann Arbor. Dr Adar notes that his students commonly design software with a clickable “save” button that has no role other than to reassure those users who are unaware that their keystrokes are saved automatically anyway. Think of it, he says, as a touch of benevolent deception to counter the inherent coldness of the machine world.
That is one view. But, at road crossings at least, placebo buttons may also have a darker side. Ralf Risser, head of FACTUM, a Viennese institute that studies psychological factors in traffic systems, reckons that pedestrians’ awareness of their existence, and consequent resentment at the deception, now outweighs the benefits. | Anélkül, hogy nagydobra verték volna, a New York-i hatóságok az évek folyamán kikapcsolták a legtöbb gombot, amelyek régen a gyalogos-átkelőhelyek lámpáit irányították a városban. Úgy döntöttek, hogy a számítógéppel vezérelt időzítők majdnem mindig jobban működnek. 2004-re 3250 ilyen gombból kevesebb mint 750 üzemelt. A városi vezetés azonban nem szerelte le a kikapcsolt gombokat, ezzel haszontalan nyomkodásra ingerelve számtalan ujjat. Eredetileg a gombokat az eltávolításuk költségei miatt hagyták meg, de aztán kiderült, hogy még a nem működő gomboknak is van valami haszna. Az Izraelben található negevi Ben-Gurion Egyetem oktatója, Tal Oron-Gilad szerint azok a gyalogosok, akik megnyomnak egy gombot, kevésbé hajlamosak átkelni az úton, mielőtt a zöld emberke felvillanna. Az átkelőhelyeknél tanúsított viselkedés tanulmányozása során észrevette, hogy az emberek sokkal inkább követnek olyan rendszereket, amelyek figyelembe veszik az ő véleményüket is. A nem működő gombok egyfajta placebohatást eredményeznek, mivel az emberek szeretik az általuk használt rendszerek feletti kontroll látszatát, mondja Eytan Adar, az Ann Arbor-i székhelyű Michigani Egyetem szakértője, aki az ember-számítógép interakciót kutatja. Dr. Adar azt is megjegyzi, hogy hallgatói gyakran terveznek szoftvert kattintható „mentés” gombbal, amelynek egyetlen funkciója azoknak a felhasználóknak a megnyugtatása, akik nem tudják, hogy billentyűleütéseik amúgy is automatikusan mentésre kerülnek. Szerinte erre egyfajta jóindulatú kis megtévesztésként kell tekinteni, amely a gépi világban rejlő hidegséget hivatott ellensúlyozni. Ez az egyik nézőpont. A placebogomboknak azonban – legalábbis a kereszteződéseknél –, lehet egy sötétebb oldaluk is. Ralf Risser, a közlekedési rendszerekben megjelenő pszichológiai tényezőket tanulmányozó bécsi intézet, a FACTUM vezetője úgy véli, amiatt, hogy a gyalogosok tisztában vannak a létezésükkel, illetve a saját megtévesztésükből fakadó neheztelés miatt már inkább több az ilyen gombok hátránya, mint előnye. |